A pillanat idézete

Friday, February 10, 2012

Titokban

Ne aggódj. Rájöttem arra,
hogy ha nem nézek se jobbra, se balra
csak mereven ide, erre a kicsi lapra
a világ nem látja, hogy írok, s hagyja.

titokban, igen, gyorsan meglopom,
s a menekülő ihletet is elkapom..
nem fut el, óó, de nem ám..
mi szivemen, most kimondja szám.
de ne számits nagyra, mert hát ugye..
mit szépitsük.. költő vagyok, de szőke.
s tán szivemben van elég érzelem,
de hogy elmondjam.. nincs annyi értelem.
de tudod te is, nem tudom miért kéred,
tudod: te vagy a nap nálam az égen..
hogy csak érted nyilik ki a szemem,
s hogy miattad indul minden reggelem,
hogy te tartod bennem azt a kicsi szikrát,
mely azt mondja, tudom mozgatni a sziklát,
ha akarom, s ha jó, s ha a világ tőle szebb lesz.
te vagy, kiért a szivem bármit megtesz.
te vagy, ki betakar, ha éjjel fázok.
ki ernyőt ad, ha esőben ázok.
ki megölel, mikor félek.
ki néha helyettem nyomja a féket.
hogy miért nincs erre szó, nem tudja senki..
miért nem lehet az érzést sorokba szedni,
miért nincs olyan betű, mely csendben rád nézzen,
melyet ha olvasol, egyből átérzed,
mindazt, mit irtam, s irnék még neked..
hogy veled.. csak veled akarok életet.
hogy az olyan a világ nem kell nekem,
ahol nem a te kezed fogja kezem.

Vágy és valóság

Okos legyen, szép és kedves,
Nappal csendes, éjjel lelkes.

Az állás jó, a munka kevés,
A titkárnő szőke, a főnök én.

Menni se keljen, az út vigyen,
Csak kacagjak, nem számit kiken.

Pedig..

Butuska szegény, s néha morgós,
Nappal dolgozik, éjjel horkol.

A pénz kevés, a munka nehéz,
A titkárnő öreg, a főnök kövér.

Hiába hajtok, nem haladok
A világ elmegy, én maradok.

Gyergyó

Apró gyöngy a Székelyföldön,
Mint elnyomás földbe döngölt..
De ott van mégis, bár kopott,
Nehéz sors rajta nem fogott.

Drágakőnk, Gyergyó! Itt vagyunk.
Itt élünk, s majd tán itt halunk.
Nem kell Kossuth, se Petőfi,
A székely vér, mi erősít.

Bár próbált minket a tatár,
Bár bocskorok vették el hazánk,
Bár a föld vérünket issza,
Büszkén áll a székely szikla.

Szárhegy, Csomafalva, Újfalu,
Ditró, Remete és Alfalu..
Gyöngyök, nem adjuk semmiért.
Kicsi, kopott, de a miénk.

A Toll

Hónapok óta, hogy a toll törődést nem kapott..
Rím sajnos nem, csak por lepte be a lapot.
De most talán.. Talán most megtörik a jég,
S kiadom, mi bennem van már oly rég.
Vagy legalább irok, csak azért, hogy irjak,
Hogy csak még egy kicsit, kicsit tovább birjak.

A te utad nem fáj, s ha igen, nem a tiéd.
Ez okból elég, nem kell az azért s miért.
Kérdezni kár.. Magyarázni fáj.
Nem mondom a döntést, de megvan már.
Naa.. Hisz te is tudtad. Sorsom elől futva,
Más útra léptem, de itt is útólért újra.

Tollam önként leraktam, gépre cseréltem..
De elvesztem.. Nullák s egyek tengerében.
Hát íme: vállalom. A toll a fegyverem.
Szavaim a vértem, a papir - harcterem.
Nem leszek gazdag, hires, nagy lábon élő.
Nem leszek.. Csak egy nincstelen költő.

Szeretlek - A tárkony és a fogselyem

Bár íly alamuszin mondom el,
Nehogy azt hidd, hogy nem érdekelsz
Fáj, hogy a betű nem élő szó,
Pont oly rosz, mint fagyira a só
Élőben mondanám szívem míly heves
De közbejött a tárkonyos leves..
Orrom ép a falatba mártom
Mikor érzem.. Fogam közt a tárkony.
Nosza elő villa, kanál, fogpiszkáló
Kasza,kalapács, defibrilláló
Tán padlás! Vagy a verem?
Fürdő! Ó, édes győzelem..
Áldott hely, hol gyógyírom meglelem,
Ugyanis itt őshonos a fogselyem
Fényes arcod szemem előtt
S a cél, hogy végezzek nyolc előtt.
Rendíthetetlen, mint a tank, sikálok
(S közben a tárkonynak egysmást kivánok)
Ám gyönyörre keserű gyötrelem
A tárkony maradt, szakadt a fogselyem
Mit tegyek, hogy nótámat ne fújd el?
Starting Windows.. Irány a Gúgel!
Ott mondta a Yahoo! Answers,
Hogy profi megoldás eme eszköz:
A toll. S egy papír.S némi tinta
S működik, mint álmaimba'
Fogadd hát levelem nevemben,
Tudd, hogy még így senkit se szerettem.
Utamban hozzád semmi meg nem gátol!
(Kivéve mi zöld, rossz ízű, s neve tárkony)

Nahát

Meglepetten tapasztaltam, hogy a blog még megvan, bár határozottan emlékszem, hogy a múltkor a kedves Google barátom azt mondta, hogy márpedig ő letörölte.
Egye fene, ezután tehát újra működni fog.

P.S. Némi utánajárás után kiderült, hogy a múltbeli énem (ezúton is köszönöm neki) hozzá adta az új e-mail címemet a bloghoz, mint szerző. Így, bár módosítani nem tudok a blog szerkezetén, postolni tudok rá.

P.P.S. Bár nem vagyok híve az ilyen jogi dolgoknak, de az Internet csúnya hely, szóval: az itt megjelent összes vers az én tulajdonom, és az én személyes engedélyem nélkül nem felhasználható.

All the poems on this page are my creations, and therefore not usable without my explicit permission.

Thursday, March 3, 2011

A Költő

I.

Maradni vágysz, világ? Előbb lásd, ki vagyok:
Én vagyok az Út, az Igazság, az Élet.
Az idő kezdete, a világ vége.
Én vagyok a kérdés: a válasz én vagyok.

A Teremtés vagyok: mind mi szent, mind mi jó.
Gábriel, Mikháel, Ráfáel mellettem,
Életed enyém, itt van a kezemben.
Én vagyok Ádám, a Szent Paradicsomból.

A föld, hol a tagadás lábát megveti;
Lucifer a nevem, az ősisten, kigyó:
Mindent, mit megvetsz, Ő örömmel megteszi.

Az az alma a Nő kezében? Tőlem van.
Csaló, tolvaj, rabló, gyilkos, világ-rontó..
Ki tagad, nem hogy nem tud látni: nem akar.

II.

Álmod, hited, vallásod.. Én mind ismerem;
Otthonom az, hova messze nézve vágyódsz,
Tudom a választ a kérdésre min rágódsz.
Minden apró kérésed: én biz megteszem.

Ott vagyok, mikor rá nézel oly boldogan,
Hallom, ha egy "szeretlek"-et súgsz fülébe,
Mikor szíved, életed rakod kezébe.
Szavamban bízol, ha őt veszed komolyan.

Sírásod, csalódásod én keserítem.
Mikor szíved hasad, énmiattam fáj úgy.
Ha lelked szomorú, én fel nem derítem.

Mikor úgy hiányzik, tőlem nem lesz jobb.
Elnyomott szíveden az én szavam a súly,
Bár fáj, mit mondok, nem hagyom abba, mert sok.

III.

Hangom minden csecsemő első sírása,
Minden bizakodó, remélő "úgy legyen",
Az összes kimondott, boldogító igen.
Minden öreg utolsó sóhajtása.

Arcom távoli táj, tengerek, a hegyek.
Kezem az a föld, mit most otthonodnak hívsz,
Min mikor nevetsz, mikor keservesen sírsz.
Ősszel én aratok, tavasszal én vetek.

De nem vagyok én isten, se halhatatlan.
Köztetek élek bár, de mégse veletek.
Csupán itt születtem, s itt is halok majdan.

Nálatok nem vagyok se kisebb, se nagyobb.
De nem oly, mint ti, s ezért tán nem értetek.
Nem értitek, hogy nem ember.. Költő vagyok.