Magányos a holló,
Lement már a Nap.
Csendben ül az ágon..
Ajkán elhalt a dal.
Fehér tájban fekete madár,
Mint szégyenfolt a világon,
Társa, barátja nincs,
Csak sorstársak az ágon.
Egyetlen sor kering ott
Hol régen tolongtak a dalok..
Azt se énekli, csak sóhajt:
"Én. Én öltem meg a Napot."
