Bárány

Bárányként élek, napról napra,
Otthonom: csorda, mi lelkem tartja.
De ha eljön az időm, biz' fel kelek.
Senki báránya többé nem leszek.

'De mi a bárány, ha csorda nem akad?'
Kérded, s a válasz: hát Szabad.
Szabad hogy éljen, szabadon haljon,
Hogy gyapját levetve, bátran színt valljon.

S hogy mi lennék én, gyapjú nélkül?
Azt kérdezd majd, ki nekem emlékül
Szobrot farag. Ő lesz a tudója, nem én.
De remélem, majd valahogy igy szól regém:

Nem akart ő farkas lenni,
Vérebek torkába nézni..
De nem volt ő senki kutyája,
Hű szolgaként futva utána.

Nem. Madár volt, felettünk.
Kin míg dalolt, nevettünk,
S mikor megunta, hiába sírtunk,
Könnyünk nem törölte gúnyunk.

Elment, s nem maradt más utána,
Csak pár dal, mit dalolunk hiába.
S egy sor, mit zeng sok apró dalnok:
Gyilkosok! Mind gyilkosok vagytok!

Ne ítélj

Mint a szőlő, minek támasza nincs,
Úgy hajlik el, mi számodra kincs.
Mire nappal támaszkodik a teste..
Mondd, miért veszed el minden este?

S ha látod szemében, hogy lelke ég..
Miért parancsolod mindig: "várj még"?
Be akarod törni? Tudod, hogy nem lehet.
Büszkeség a másik neve.. Pont úgy mint neked.

Nem fog meghajolni, nem olyan a vére,
Inkább eltörik.. Hadd ne legyen ez a vége.
Hagyd, hogy nőjjön, amerre akar,
S nézd meg jobban, támasza mit takar.

Mert tudod, igazán győzni nem fogsz..
Magadtól tolod el, mikor engem eltolsz.
De tudod ezt is: hogy bátran szemébe nézhess..
Egy a dolgod: ne itélj, hogy ne ítéltess.

Életem

Mi jól van így, áldás.
Mi nem, nagyon úgy se fáj.
Életem a célnak megfelel,
Mégis kéne a változás.

Felfelé néznék, kicsinek tartanak.
Lefele nem nézek, kinőttem.
Álmom még megvan,
De esélyem? Rég ellőtem.

Homokban, céltalan futok,
S a csordatenger minden hulláma
Elmossa, eltörli nyomom.

Szeretlek

Szeretlek. Csak így simán
Mindenféle rag, jelző nélkül
Az amúgy is csak egy szó
Az érzés az, mi számít végül.

Az érzés, mikor a szemedbe nézek
Mikor csendben foghatom a kezed
Mikor görcsbe rándul a gyomrom
Akárhányszor hallom neved.

Mindig ott lennék veled
Mikor alszol, mikor ébredsz
Megtennék mindent, hogy megértsd
Mi az, mit irántad érzek.

Tudom, hogy nem vagy tökéletes
Biztos neked is van hibád.
De nem érdekel...Már nem
Mert szeretlek. Csak így, simán.

Mi maradunk

Távolról jöttem közétek
Betondzsungel nyakkendős vadai
S mert pénzem nincs, elítéltek..
De attól csak zengem dalaim.

Oltárotok a sok bank,
Sötét istenetek a pénz,
S ez istennek az áldozat:
Vér, vér, s mig csak lehet: vér.

Nem hallgattok az intő szóra,
Mik mentenék e világot,
De majd rájöttök ha itt az óra:
A beton nem terem virágot.

Saját bálványotok haragjától
Vérben fog égni a Nap,
De mint a főnix hamujából,
A porból új hajnal hasad.

S az új hajnal új népét
Mi alkotjuk, az álmodók..
Kiknek kívánjátok most a vérét,
Mi maradunk csak e világból.

Semmilyen vers

Semmilyen ország semmilyen népéből
Senki fiának születtem, s életem se számít.
S a sok senki nap mint nap
Üres álmokkal, hazugsággal ámít.

S lám, akad még gyöngy a sárban
Van még csillag a fekete égen
S én pont akkor láttam meg,
Mikor azt hittem, végem.

Most fogom a gyöngy kezét
Fürdök a csillagom fényében
Boldogságom nem ismer határt,
Úgy érzem magam, mint a hős a mesében.

Mikor a filmnek vége, happy end
Megvan minden mit kerestek...
S egyetlen szó, mi fejembe jár
Egyetlen szó: Szeretlek.

Idegen otthon

Éjjel. Csend. Nézem az eget.
Nem tudom, hány óra lehet..
De nem érdekel. Semmi se.
Se ördögöd, se istened.

Én nem a Földről származom,
S a régi világra szomjazom.
Mire nem emlékszek. Bárcsak.
Csak azt remélem, hogy várnak.

Hogy ha itt végzek, mehetek.
Ismét otthon lehetek.
Veled. Velük. Akiket nem ismerek.
De mégis.. Ők azok, akiket keresek.

Nem érted. Nem baj, én se.
Majd vége lesz, akkor érted.
Ne mondd hogy biztos. Tudom.
Boldogok leszünk. Látni fogod.