Mi maradunk

Távolról jöttem közétek
Betondzsungel nyakkendős vadai
S mert pénzem nincs, elítéltek..
De attól csak zengem dalaim.

Oltárotok a sok bank,
Sötét istenetek a pénz,
S ez istennek az áldozat:
Vér, vér, s mig csak lehet: vér.

Nem hallgattok az intő szóra,
Mik mentenék e világot,
De majd rájöttök ha itt az óra:
A beton nem terem virágot.

Saját bálványotok haragjától
Vérben fog égni a Nap,
De mint a főnix hamujából,
A porból új hajnal hasad.

S az új hajnal új népét
Mi alkotjuk, az álmodók..
Kiknek kívánjátok most a vérét,
Mi maradunk csak e világból.