Ne ítélj

Mint a szőlő, minek támasza nincs,
Úgy hajlik el, mi számodra kincs.
Mire nappal támaszkodik a teste..
Mondd, miért veszed el minden este?

S ha látod szemében, hogy lelke ég..
Miért parancsolod mindig: "várj még"?
Be akarod törni? Tudod, hogy nem lehet.
Büszkeség a másik neve.. Pont úgy mint neked.

Nem fog meghajolni, nem olyan a vére,
Inkább eltörik.. Hadd ne legyen ez a vége.
Hagyd, hogy nőjjön, amerre akar,
S nézd meg jobban, támasza mit takar.

Mert tudod, igazán győzni nem fogsz..
Magadtól tolod el, mikor engem eltolsz.
De tudod ezt is: hogy bátran szemébe nézhess..
Egy a dolgod: ne itélj, hogy ne ítéltess.