Tájak

Távoli tájak messziről hívnak,
S hogy szavukra harcot vívnak
Angyalok s ördögök, azt hiszik,
Pedig reményiket halálba viszik.

Napbarnított, selymes dombok,
S tájaikon erdők: fekete foltok.
E táj hívogat már rég..
Heh.. MESélhetnék még.

Távolabbi tájak messziről keresnek,
Halvány ígéret, hogy majd szeretnek.
S a távolság, mi van, ZSUgorodna,
Ha netán szívem magát meggondolja.

S a vidékek, miknek nem tudom nevét,
Mik álmosan verik vissza a Hold fényét,
Hol csillognak a tavak, mint vajmi SZEMEK,
Hol nem várna, csak BÉKE s szeretet.

S én mégis itthon maradok,
BUjdosok, de eltévedni nem tudok..
Miért is mennék, ilyen haza mellett,
Hisz mindig ilyet kerestem, mindig ilyen kellett.