Titokban

Ne aggódj. Rájöttem arra,

hogy ha nem nézek se jobbra, se balra

csak mereven ide, erre a kicsi lapra

a világ nem látja, hogy írok, s hagyja.

titokban, igen, gyorsan meglopom,

s a menekülő ihletet is elkapom..

nem fut el, óó, de nem ám..

mi szivemen, most kimondja szám.

de ne számits nagyra, mert hát ugye..

mit szépitsük.. költő vagyok, de szőke.

s tán szivemben van elég érzelem,

de hogy elmondjam.. nincs annyi értelem.

de tudod te is, nem tudom miért kéred,

tudod: te vagy a nap nálam az égen..

hogy csak érted nyilik ki a szemem,

s hogy miattad indul minden reggelem,

hogy te tartod bennem azt a kicsi szikrát,

mely azt mondja, tudom mozgatni a sziklát,

ha akarom, s ha jó, s ha a világ tőle szebb lesz.

te vagy, kiért a szivem bármit megtesz.

te vagy, ki betakar, ha éjjel fázok.

ki ernyőt ad, ha esőben ázok.

ki megölel, mikor félek.

ki néha helyettem nyomja a féket.

hogy miért nincs erre szó, nem tudja senki..

miért nem lehet az érzést sorokba szedni,

miért nincs olyan betű, mely csendben rád nézzen,

melyet ha olvasol, egyből átérzed,

mindazt, mit irtam, s irnék még neked..

hogy veled.. csak veled akarok életet.

hogy az olyan a világ nem kell nekem,

ahol nem a te kezed fogja kezem.