Hónapok óta, hogy a toll törődést nem kapott..
Rím sajnos nem, csak por lepte be a lapot.
De most talán.. Talán most megtörik a jég,
S kiadom, mi bennem van már oly rég.
Vagy legalább irok, csak azért, hogy irjak,
Hogy csak még egy kicsit, kicsit tovább birjak.
A te utad nem fáj, s ha igen, nem a tiéd.
Ez okból elég, nem kell az azért s miért.
Kérdezni kár.. Magyarázni fáj.
Nem mondom a döntést, de megvan már.
Naa.. Hisz te is tudtad. Sorsom elől futva,
Más útra léptem, de itt is útólért újra.
Tollam önként leraktam, gépre cseréltem..
De elvesztem.. Nullák s egyek tengerében.
Hát íme: vállalom. A toll a fegyverem.
Szavaim a vértem, a papir - harcterem.
Nem leszek gazdag, hires, nagy lábon élő.
Nem leszek.. Csak egy nincstelen költő.
erdekes, en most laballtam ki egy iroi valsagbol:))
ReplyDelete